EMLÉKTÁBLÁK

dr. Beretzky Endre (1842-1921) emléktáblája

Az Ihász utca 15. szám alatti lelkészi hivatal falán tekinthető meg.

dr. Beretzky Endre fiatal körorvosként úgy érezte, a konkrét betegségek gyógyításán túl, páciensei lelkéért is felelősséggel tartozik, így neki köszönhetően 128 évvel ezelőtt megtartották Kőbányán az első református istentiszteletet. Felmérése szerint 732 református élt a kerületben, akiknek nehézséget okozott a lelki élet gyakorlása, mivel a legközelebbi (a Kálvin téren található) templomig 8 kilométert kellett megtenni gyalog. Beretzky kérésére Szász Károly püspök, a nemrég végzett Szabó Aladár lelkészt küldte Kőbányára. Kezdetben az istentiszteleteket kénytelenek voltak magánházakban tartani, ám a gyülekezet létszámának gyarapodása szükségessé tette egy templomépítési bizottság alapítását, melyben dr. Beretzky Endre szintén tevékeny részt vállalt.

Az emléktábla avatására 2010. szeptember 12-én került sor (az akkor 125 éves évforduló alkalmából), ünnepi istentisztelettel egybekötve. Az istentisztelet igehirdetője Szilágyi-Sándor András lelkipásztor volt, a tábla leleplezése pedig (jelentős számú kerületi lakos és önkormányzati képviselő jelenlétében) Pankotai Ferenc a Kőbányai Református Egyházközség főkurátora és Verbai Lajos, akkori polgármester nevéhez fűződik.

Forrás: kobanya.info

Kápolna téri emléktáblák

Az emléktáblák a Kápolna tér 3. alatt található Conti kápolna homlokzatán és jobb oldali falán tekinthetők meg.

A kápolna két emléktáblája közül az első a bejárat fölött az építésnek és felújításnak, a jobb oldali falon látható pedig az építtetőnek állít emléket.

Maga a kápolna egy fogadalmi kápolna, Conti Antal Lipót és felesége Drenker Krisztina építtette, 1739 és 1740 között annak emlékére, hogy mindketten megmenekültek a Kőbányán dühöngő kolerajárvány pusztítása elől. 1786-ban II. József elrendelte ugyan a fogadalmi kápolnák lebontását, azonban a családnak – összeköttetéseit felhasználva – sikerült megmentenie az épületet. 1938-ban ugyan felújították, de a világháború pusztításainak „köszönhetően” erősen megrongálódott. Helyreállítására 1947-ben került sor, legutóbb 1988-ban lett felújítva, ma Országos védettségű műemlék.

Forrás: wikipedia

Domján József (1907-1992) emléktáblája

A Harmat utca 1. szám alatti ház falán látható.

Domján József neve festőként és grafikusként is említésre méltó, de igazán színes fametszetei tették világhírűvé. Aba-Novák Vilmos festőiskolájának és a Magyar Képzőművészeti Főiskolának elvégzése után bejárta Európát, majd Kínában olyan sikerrel végezte a fametszés ősi technikájának tanulmányozását, hogy sikerült elnyernie a mesterség legnagyobb kitüntetését (a fametszetkészítés mestere, melyet 100 évente egyszer adnak ki).

A hazai elismerések sem maradtak el, az ötvenes években egyéni látásmódját előbb Munkácsy (1955) majd Kossuth (1956) díjjal jutalmazták. Az 1956-os forradalom idején Svájcban tartózkodott, ahonnan már nem tért haza, Amerikába emigrált. A sikerek itt sem maradtak el, a mai napig úgy tartják nyilván, mint a színes fametszetek készítésének legnagyobb mestere és megújítója. Világszerte több mint 500 kiállítást rendezett. Művei a legjelentősebb gyűjtemények részét képzik, megtalálhatók pl. New Yorkban, a Metropolitan Múzeumban, de a Magyar Nemzeti Galériában is. 1979 óta Sárospatakon állandó kiállítása látható.

Domján József 27 éven keresztül élt Kőbányán, emléktábláját születésének 100. évfordulója alakalmából avatták fel.

Forrás: domjanart.hu, wikipedia, kobanya.hu

Fáczányi Ármin (1827-1891) emléktáblája

A Füzér utca 28. szám alatti ház Állomás utcára néző falán látható.

Fáczányi Ármin 1827. október 2-án született Novályon. Családja papnak szánta, de őt sokkal jobban vonzotta a gyógyszerészet, ezért inkább Bécsbe ment gyógyszerésznek tanulni. A forradalom kitörése gyakornokként érte. Kezdetben a honvédsereg tábori gyógyszertárában folytatta tevékenységét, majd a szabadságharc második évében tábori főgyógyszerészként, honvédhadnagyi rangban. A szabadságharc bukása után háttérbe vonult.

„Isteni Gondviselés” néven, 1870-ben nyitotta meg gyógyszertárát a Liget tér 3. alatt, benne tisztelhetjük Kőbánya első gyógyszerészét. Gyógyszertárának berendezését ugyanaz a Valnicsek Béla műbútorasztalos készítette, aki a Szent László templom (Lechner Ödön által tervezett) bútorait is. Fáczányit kísérletező kedve többféle recept kidolgozására sarkallta. A legzajosabb elismerést a Fáczányi-féle édes mustárral aratta. Nem csak fűszerként, de gyógyhatású készítményként is elismerésben részesült, a székesfehérvári országos kiállításon érdeméremmel, dicsérő és elismerő oklevéllel is jutalmazták.

Fáczányi nevéhez fűződik még a Kőbányai iskolaszék létrehozása (első elnöke is ő lett), küzdött Kőbánya közvilágításáért, vezetékes vízzel való ellátásáért, tűzoltó állomásért, rendőri jelenlétért, közkórházért. A szegényeket adományokkal segítette. Tevékenysége sokak tiszteletét vívta ki kőbányán.

Emléktáblája 2010. március 15-én került felavatásra egykori lakóháza falán.

Forrás: szentkatalingyogyszertar.hu

Gerlóczy Károly (1835-1900) emléktáblája

A Hölgy utca 13. szám alatti ház falán látható.

Gerlóczy Károly jogi és közigazgatási tanulmányainak befejeztével a közigazgatásnak szentelte életét. Tevékenysége ezen belül rendkívül szerteágazó volt. Munkálkodott Buda és Pest egyesítésén, majd annak megtörténte után 1873-tól 1897-ig Budapest első alpolgármestere volt. Népszámlálásokat szervezett (1881, 1892), serénykedett kórházépítések, a Népszínház létesítése, művelődési és képzőművészeti intézmények támogatása érdekében. Elnöke volt az 1886-os, Budavár visszafoglalásának 200. évfordulóján rendezett történeti kiállításnak és részt vett az 1896-os millenniumi kiállítás megszervezésében is. Szintén komoly része volt 1894. március 30-án Kossuth hamvainak hazaszállításában, majd a másnapi országos nemzeti gyászünnep megszervezésében. 1878-ban a Francia Köztársaság elnökétől megkapta a Francia Becsületrend Lovagkeresztjét, 1885-ben Ferenc József vaskoronarenddel tüntette ki, 1889-ben pedig a Perzsa sah a Nap és Oroszlán-rend III. osztályát adományozta neki.

Emléktábláját 2013. június 28-án avatta fel Kovács Róbert polgármester és Weeber Tibor alpolgármester. Az avatáson részt vett Gerlóczy Attiláné is, akinek férje Gerlóczy Károly dédunokája volt.

Forrás: wikipedia, 10kerkult.hu

Gesztenye Óvoda

Az emléktábla a Maglódi út 8. szám alatt található Gesztenye óvoda falán látható.

Giorgio Perlasca (1910-1992) emléktáblája

A Maglódi út 8. szám alatti Giorgio Perlasca Kereskedelmi, Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola falán látható.

Giorgio Perlasca 1910-ben Comóban született, a 20-as években a fasizmus híveként harcolt az abesszin háborúban, majd önkéntesként a spanyol polgárháborúban Franco oldalán. Ennek jutalmaként olyan dokumentumot kapott, amely bárhol a világon a spanyol követségen belül menedéket biztosított számára. Később az antiszemita törvények és a nácikkal való szövetség miatt elfordult a fasizmustól.

1941-től kereskedőként egy olasz cég megbízásából az olasz hadsereg részére élelmiszert (főleg húst) vásárolt a Balkánon. Budapesten 1942 októberétől dolgozott. A német megszállás után kezdetben bujkált, majd elfogása után internálták. Régi barátja Ángel Sanz-Briz spanyol diplomata sietett a segítségére. Spanyol állampolgárságot igazoló útlevelet bocsátott a rendelkezésére, és felkérte 300 spanyol védlevéllel rendelkező magyar zsidó ügyeinek intézésére.

1944 novemberében, miután Sanz-Briz kénytelen volt elhagyni az országot, Perlasca beköltözött a követség épületébe. Magát diplomatának adta ki, és ebbéli minőségében igyekezett minél több ember életét megmenteni. Vigyázott a védett házakban lévőkre, élelmiszert, gyógyszereket szerzett nekik, menleveleket állított ki. Nemegyszer előfordult, hogy pályaudvarokról, rendőrségi cellákból, sőt nyilas házakból szabadított ki embereket. Minden lehetséges eszközt felhasznált. Ha kellett iratot hamisított, nyilas vezetőt vesztegetett meg, tárgyalt, ígéreteket tett, követelőzött, kért vagy éppen fenyegetőzött, mikor melyik volt a célravezető. Egészen az utolsó napig, Pest felszabadításáig dolgozott. 5200 magyar zsidó köszönhette neki az életét. A háború befejezése után Olaszországban kereskedőként dolgozott tovább. A 40-es évek végén szeretett volna Budapestre utazni, ám Rákosiék megtagadták tőle lehetőséget. Hazatérése után megpróbálta elmesélni a történteket, de mivel nem hittek neki, nem erőltette a dolgot. A háború befejezése után 42 évvel bukkant rá holokauszt túlélők egy csoportja, akik gyermekként neki köszönhették a túlélést, ők hozták nyilvánosságra tetteit. Már hajlott korban és betegen, de még megérhette, hogy a világ elismerje hősiességét és számos kitüntetést vehetett át személyesen. Megkapta 1988-ban az Igazaknak járó kitüntetést Izrael államtól a padovai zsinagógában, 1989-ben a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét, 1990-ben a Raoul Wallenberg kitüntetést, 1991-ben Spanyolországtól a Katolikus Izabella Érdemrendet, Olaszországtól pedig a Grande Ufficiale della Repubblica kitüntetést. 1992-ben hunyt el, az ebben az évben neki ítélt Bátorság Arany Medálja kitüntetést már csak az özvegye vehette át. Az olaszországi Maserában temették el, sírkövén születési és halálozási dátumán kívül az „Egy igaz ember a népek között” mondat szerepel héber nyelven. Tetteiről könyvet írtak és filmet is forgattak, melyben az iskola tanulói statisztaként szerepeltek.

Az iskola 1997 óta viseli Giorgio Perlasca nevét, honlapjuk szerint:

„… egy olyan ember nevét választottuk, akinek tettei, és élete azokat az értékeket hordozzák, melyeket az iskola is közvetíteni kíván a tanulók, a szülők felé.”

Az emléktáblától néhány méterre található Perlasca mellszobra, melyet 2002. április 16-án, a holokauszt áldozatainak iskolai emléknapján avattak fel.

Forrás: perlasca.sulinet.hu

Hock János (1859-1936) emléktáblája

A Szent László tér 29. szám alatti ház falán látható.

Hock János neve politikusként, íróként és plébánosként is megjegyzésre érdemes. 1887-től a képviselőház tagja, 1913-tól Károlyi Mihály híve, Károlyi miniszterelnökségének kezdetétől a Nemzeti Tanács elnöke. Ebbéli tisztségében 1918. november 18-án küldöttség élén meglátogatta a nagybeteg Adyt, hogy átadja neki a Nemzeti Tanács és a kormány üdvözlő iratát. A költő január 29-i temetésén is megjelent, a Nemzeti Tanács képviseletében. Rövid időn belül (csalódva az új rendszerben) nyugdíjba helyezését kérte, és a politikától is visszavonult.

A Tanácsköztársaság kikiáltását követően emigrált (Csehszlovákia, Bécs, USA, Franciaország, majd ismét Bécs). Az emigrációban több cikkében is bírálta Horthy rendszerét, ezért többrendbeli nemzetgyalázás és kormányzósértés miatt egy év fogházbüntetéssel sújtották, azonban 8 hónap letöltése után (1934 júniusában) kegyelmet kapott.

Irodalmi munkássága is szerteágazó, megjelentette a Mátyás-templomban elmondott szentbeszédeit, költemények, vallástörténeti és teológiai valamint szépirodalmi művek is fűződnek a nevéhez.

Kiváló szónoki képességekkel rendelkezett, ami nagyban segítette mind politikusi, mind egyházi pályáját.  1889-1912-ig volt Kőbányán plébános. Szónoklatai olyan hírre tettek szert, hogy nemegyszer más kerületekből, sőt más felekezetek hívei is Kőbányára jöttek meghallgatni miséit, és rendszeresen tartott beszédet ünnepeken, társadalmi eseményeken, jótékonysági esteken (a jótékonykodásból ő maga is szívesen kivette a részét). A közéleti tevékenységéhez tartozott még pl. a „Kőbányai Munkásgymnásium” beindításának fővédnöksége, a Kőbányai Kereskedők, Iparosok és Gazdák Körének elnöksége, az Erkel Ferenc Zene-Egyesület védnöksége, stb. Mindezen tevékenysége miatt mélységesen tisztelték Kőbányán. 50. születésnapjáról a Kőbányai Újság vezércikkben emlékezett meg, minden január 1-én pedig a kerület felekezeteinek és szervezeteinek küldöttsége köszöntötte őt. Börtönbüntetésének ideje alatt 20 000 kőbányai által aláírt kegyelmi kérvényt nyújtottak be.

Sírja a Kerepesi temetőben látható, emléktábláját 2010. február 1-én, születésének 150. évfordulója alkalmából avatta fel Verbai Lajos polgármester, dr. Neszteli István jegyző, valamint Győri Dénes, Kovács Róbert és Szász Csaba alpolgármesterek.

Forrás: wikipedia, aprofan.blogspot.hu

Ihász Dániel (1813-1881) emléktáblája

Az Ihász utca 15. szám alatti lelkészi hivatal falán tekinthető meg.

Ihász Dániel 1828-tól szolgált a császári hadseregben, ahonnan 1848 nyarán lépett át a 48. honvéd gyalogezredbe hadnagyi rangban. Októberben már százados, novembertől pedig őrnagyként Bem erdélyi seregében zászlóaljparancsnok lett. Helytállásával több alkalommal is kitűnt az erdélyi felszabadító harcok során, 1849. március 16-án Bojcánál kétezer fős különítményével megtámadta és Havasalföldre szorította a cári csapatokat, amiért alezredesi előléptetést valamint a Magyar Katonai Érdemrend III. osztálya kitüntetést kapta. Július 20-án, már ezredesként a talmácsi csatában vereséget szenvedett, nem sokkal később pedig a török csapatok előtt letette a fegyvert.

Törökországban emigránsként kötött életre szóló barátságot Kossuth Lajossal. Vele ment Angliába és Amerikába is, ahol a New York állami Morningwille-ben hadianyaggyárat alapított abban a reményben, hogy a gyár egy későbbi, ismételt magyar felkelés számára gyárt majd fegyvereket. Európába az olaszországi magyar légió felállításának hírére tért vissza. A légió I. dandárjának parancsnoka, majd a feloszlatás után a piemonti hadsereg ezredese lett. 1862 júliusában nyugállományú olasz ezredesként fejezte be katonai pályafutását, visszavonulása után Kossuth mellett élt. Részletes levelekben számolt be a kormányzó torinói életéről, ami miatt Kossuth Mikes Kelemenjének nevezték.

Emléktábláját (kicsit megkésve) 2007. március 11-én, halálának 125. évfordulóján avatták fel református és evangélikus lelkészek jelenlétében, a szintén róla elnevezett Ihász utcában, a református parókia falán.

Forrás: hadtorteneti.blog.hu, evelet.hu

Ilenczfalvi Sárkány József (1828-1903) emléktáblája

A Népligetben található.

Ilenczfalvi Sárkány József az aszódi gimnáziumban Petőfi Sándor iskola- és lakótársa volt. 1847-ben lett ügyvéd, 1848-ban a pozsonyi országgyűlésen Kossuth követi irodájának főnöke volt. Kossuth pénzügyminisztersége alatt rövid ideig elnöki fogalmazó volt, majd bevonult. A honvédség berkeiben hadbíróként haladt a ranglétrán (hadnagy, főhadnagy, százados) de a csatatéren is helyt állt. 1849. augusztus 3-án, a komáromi csatatéren három sebet is szerzett, őrnagyként szerelt le.

A szabadságharc bukása után rövid ideig külföldön bővítette jogi tudását, majd hazatérve, 1850-től ügyvédként praktizált. Kitűnő jogászként csakhamar számos cég igazgatóságának tagja, pénzintézetek jogtanácsosa, uradalmak jogügyi igazgatója és a pesti képviselőtestület tagja lett. Kezdeményezte az első pesti ügyvédegyesület megalakulását, amely egyhangúan alelnökévé választotta. 1871-ben kinevezték a Pesti Királyi Törvényszék elnökének. 1876. február 2-án munkássága elismeréseként megkapta a Lipót-rend lovagkeresztjét. 1901. március 21-én vonult nyugalomba.

A Népligetet, a főváros legnagyobb közparkját az 1860-as években Ilenczfalvi Sárkány József városi tanácsos indítványára alakították ki. A Planetárium előtt látható emléktábláját (1873) 1985-be újították fel.

Forrás: mek.oszk.hu, wikipedia

Kápolna téri Általános Iskola emléktáblája

A Kápolna utca 4. alatt található általános iskola udvarán látható.

Karl von Linné (1707-1778) emléktáblája

A Népligetben található.

Linné természettudósként, orvosként és botanikusként írta be nevét az egyetemes tudománytörténetbe, őt nevezik a rendszertan atyjának, a modern biológia megalapozójának. Botanikai irányú érdeklődése már 8 éves korában megmutatkozott. Az uppsalai egyetemen orvosi diplomát szerzett, ugyanitt 23 évesen már botanikát tanított. 1735-ben kiadott „A Természet Rendszere” című munkájában hierarchikusan, a fajokat nemzetségekbe, azokat rendekbe, a rendeket pedig osztályokba sorolta. Ő vezette be a növények és az állatok kettős, latin nyelvű elnevezését. A mai napig a tőle származó neveket viseli a fajok többsége. 1738-ban Stockholmban telepedett le, orvosként praktizált, sikereinek köszönhetően később a király udvari orvosa lett. 1739-ben részt vett a Svéd Királyi Tudományos Akadémia magalapításában (aminek első elnöke lett), és az ő nevéhez fűződik a kórbonctan meghonosítása is Svédországban. 1742-ben kinevezték az uppsalai egyetem botanikus kertjének igazgatójává és a botanikai tanszék vezetőjévé. 1761-ben a királytól nemesi rangot kapott, nevét ettől kezdve használja Carl von Linné formában (az eredeti: Carolus Linnaeus, publikációiban szerepel a Carolus és a Linne is). Egyedülálló módon a botanikai rendszertanban gyakran „L” –ként is rövidítik, ezzel ő az egyetlen a tudományos irodalomban, akinek a nevét mindössze egyetlen betűre rövidítik. 1764-ben vonult vissza, két szélütést követően 1778-ban hunyt el. Földi maradványait az uppsalai dómban helyezték örök nyugalomra. Arcképe ma a svéd 100 koronás bankjegyet díszíti.

Érdekes még vele kapcsolatban megjegyezni, hogy szintén tőle ered a ma nemzetközileg elterjedt hím és nőstény jelkép. A hím Mars isten pajzsa és lándzsája, a nőstény Vénusz kézitükre.

Emléktáblája a Népligetben, a Linné parkban található. Az egyszerű szögletes műkövön elhelyezett márványtáblával a Fővárosi Kertészeti Vállalat tisztelgett emléke előtt halálának 200. évfordulóján.

Forrás: origo.hu, wikipedia

Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842) emléktáblája

A róla elnevezett sétányon, szobrának lába előtt található.

Kőrösi székely kisnemesi családba született, és már középiskolai tanulmányai alatt megfogalmazódott benne az őshaza felkutatásának gondolata. A hazai főiskola befejezése után először nyugatra ment. Göttingenben orientalisztikával foglalkozott, már ekkor 13 nyelven írt és olvasott. Rövid időre hazatért Erdélybe, majd 1819 novemberében elindult kelet felé. Kalandos utat járt be, egzotikus városok érintésével, mindvégig tanulmányozva azokat a nyelveket, melyekkel utazásai során találkozott. Járt Egyiptomban, Aleppóban, Moszulban, Bagdadban, Teheránban, Kabulban, Indiában, végül egészen Tibetig jutott. Itt kezdte tanulmányozni a tibeti nyelvet és irodalmat, abban a reményben, hogy az ősi iratokban a magyarok eredetéről is talál említést. Több ezer tibeti könyv elolvasása után feldolgozta Tibet történetét, földrajzát, és összeállított egy 30 000 szavas szójegyzéket is. A körülmények nem voltak épp ideálisak: árpán és jak-vajas teán élt, egy szűk, fűtetlen cellában, mivel a kémény nélküli szobában a tűz maró füstje miatt nem tudott volna olvasni. 1824-ben a kolostor elhagyása után az angolok kémnek hitték és kötelezték önéletrajza megírására, aminek elolvasása után még támogatásban is részesítették kutatásait. Ezután még több kolostorban megfordult, majd 1835. január 5-én Kalkuttában kiadták első hiteles tibeti-angol szótárát, valamint tibeti nyelvtanát. Februárban a Bengáli Ázsiai Társaság tiszteletbeli tagjává választották. Az őshazakutatást is tovább folytatta, az összehasonlító nyelvtudomány segítségével. 1837-ől Kalkuttában könyvtárosként töltött 5 évet, immár 20 nyelven írt és olvasott. 1842 februárjában ismét Tibetbe indult, de Indiában sajnos maláriát kapott, április 11-én Dardzsilingben hunyt el. Testét az ottani európai temetőben helyezték örök nyugalomra, a Himalája harmadik legmagasabb csúcsa, a Kancsendzönga lábánál. Az Ázsia Társaság 1845-ben sírja fölé emlékoszlopot állíttatott, 1910-ben pedig az Akadémia a sírnál emléktáblát helyezett el. 1920-ban, születésének 120. évfordulója alkalmából szülőfaluját (Kőrös) Csomakőrös-re nevezték át. 1933-ban Japánban Kőrösit első európaiként bódhiszattvának (buddhista szentnek) nyilvánították. Halálának 125. évfordulóján, 1967-ben a Magyar Földrajzi Társaság Kőrösi Csoma Sándor-emlékérmet alapított. Születésének 200. évfordulóján 1984-ben öt fiatalember végigjárta Kőrösi életének főbb tibeti állomásait. Az útról filmet forgattak, melyet a Magyar Televízió mutatott be.

Emléktáblája, Tóth Béla által készített, 260 cm magas, 1984-ben felavatott teljes alakú bronzszobra előtt látható.

Forrás: csoma.mtak.hu, wikipedia

Kőrösi Csoma Sándor úti emléktábla

Az emléktábla a Kőrösi Csoma Sándor út 18-20. alatt található lakóház falán látható a bejárattól jobbra.

A szovjetek által kivégzett 22000 lengyel tudós és katonatiszt emléktáblája

Az Óhegy utca 11. szám alatt található Lengyel nemzetiségi templom (Mindenkor Segítő Szűz Mária plébániatemplom) falán a bejárattól balra látható.

A templom külső falán látható emléktábla annak a 22 000 lengyel katonatisztnek és tudósnak állít emléket, akiket a szovjetek Katynban valamint más tömeggyilkosságok helyszínein végeztek ki. A tábla felszentelésére és megkoszorúzására 2008. november 9-én (a november 11-i lengyel nemzeti ünnep alkalmából celebrált mise után) került sor. Az emléktábla készítője az idén 98. születésnapját ünneplő Nizalowski Ernő többszörösen kitüntetett (pl. a Lengyel Hadsereg Hőse)  katonatiszt, tolmács, a Lengyel Kisebbségi Önkormányzat kőbányai szervezetének egyik vezetője.

Forrás: templom.hu, wysocki.hu, wikipedia

Litkei József (1924-1988) festőművész emléktáblája

A Rákász utca 5. szám alatti ház falán látható.

Litkei József 1951-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, tanárai között volt Pór Bertalan és Bernáth Aurél is. Az 1947-ben megalakult Dési Huber István Népi Kollégium alapítóinak egyike. A főiskola elvégzése után tanulmányi út keretében felkereste a Szovjetuniót és Olaszországot is. 1958-ban újszerű technikai megoldásokat alkalmazva első díjat nyert az FKMS által kiírt ex libris pályázaton. Évekig dolgozott alakrajzfestő tanárként a Magyar Iparművészeti Főiskolán. Érdeklődése szerteágazó volt, a festményektől a grafikán át a szitanyomatokig, művei között megtalálhatók táj és munkaábrázolások, csendéletek, portrék. Bőrdomborítással készült művei is kiemelkedőek, 1970-ben az Iparművészeti Vállalat kiállításán sikerült díjat nyernie domborított bőrdobozával, 1972-ben pedig, a Budavári Palotában megrendezésre került Centenáriumi ajándéktárgyak kiállításon nyerte el az első díjat bőrdomborítású faliképével.  Munkásságát a Munkaérdemrend Arany Fokozata, valamint az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetésekkel honorálták.

Kőbányára 1979-ben költözött feleségével, itt élt egészen 1988-ban bekövetkezett haláláig. Sírja is Kőbányán, az Újköztemetőben van. Szeretett itt élni, egyszerre tekintette otthonának, munka és pihenőhelynek. Emléktáblája korábbi lakóházának falán található, avatására 2009.március 20-án került sor.

Forrás: ads.deltha.hu, fszekold.instantweb.hu

A Magyar Posta Oktatási Központjának emléktáblája

Az emléktábla a Ceglédi út 2 sz. alatt, a Magyar Posta Oktatási Központjának falán, a bejárattól jobbra látható.

Pataki István (1914-1944) emléktáblája

A Bihari út 8/C. alatti lakóház falán látható.

Pataki István Kőbányán született és nevelkedett, 8 éves korában özvegy édesanyja László nevű testvérével együtt árvaházba adta. Az intézetben uralkodó kemény, vallásos és nacionalista nevelést mindössze 2 évig tudta elviselni, inkább vállalta a nélkülözést édesanyja mellett. 1933-ban vésnöki segédlevelet szerzett és tagja lett a Nemesfémipari Munkások Szakszervezete Ifjúsági csoportjának. Rajtuk keresztül jutott el a kommunista mozgalomhoz. Tüntetett, röpcédulázott, plakátokat ragasztott, sztrájkokban vett részt. Tevékenységét a II. világháború kitörése után is folytatta, ekkor azonban már a rendőrség is felfigyelt rá. Hazánk német megszállása után aktívan vett részt az ellenállási mozgalomban. Fegyveres ellenállásra készítette fel csoportját, az üldözötteknek hamis papírokat szerzett, a gyárban (1942-től a csepeli Weisz Manfréd gyárban dolgozott vasesztergályosként) szabotázsakciókban vett részt. 1944 novemberében fogták el, először a Margit körútra, majd a szovjet csapatok közeledtével Sopronkőhidára vitték a nyilasok, ahol 30 éves korában, december 24-én (ugyanakkor, amikor Bajcsy-Zsilinszky Endrét) kivégezték. 

Emléktábláját a KISZ kőbányai bizottsága annak a háznak a falán helyezte el, ahol lakott.  

Forrás: wikipedia, aszabadsag.hu

Rákosy Gergely (1924-1998) emléktáblája

A  Harmat utca 78. szám alatti ház falán található.

Rákosy Gergely íróként, viszonylag későn kezdte pályafutását, első novelláskötetének (Mondok mást) 1967-es megjelenésekor már 40 éves is elmúlt. Zuglóban született, diplomáját a keszthelyi Agrártudományi Egyetemen szerezte. 1947-től a Növénytermeltető Vállalat mezőgazdasági mérnöke, majd később igazgatóhelyettese lett. 1956-ban a Megyei Forradalmi Bizottság felkérésére az Új Zala című újság főszerkesztője lett, emiatt a forradalom bukása után 8 évi börtönbüntetésre ítélték. 1960-as szabadulása után kazánfűtőként helyezkedett el, 1961-től pedig szabadfoglalkozású író lett. Első írásai a Szabad Földben és az Élet és Irodalomban jelentek meg. Műveinek megírásához felhasználta korábbi szakmai tapasztalatait, szatirikusan ábrázolta az 50-es évek agrárpolitikáját és a személyi kultusz nagyzási hóbortjait, ugyanakkor pszichológiai szempontból árnyaltan jelenítette meg a vidéki értelmiség életérzését. Több regénye, elbeszélése, meséje, forgatókönyve jelent meg, a rádió mintegy 20 hangjátékát sugározta. Munkásságát számos díjjal jutalmazták: József Attila-díj (1974), Művészeti Alap Irodalmi Díja (1985), 1956-os Emlékérem (1991), Bertha Bulcsú-díj (posztumusz 1998), Petőfi Sándor Sajtószabadság Díj (posztumusz 1998), Kőbányáért Díj. 1998-ban közlekedési balesetben hunyt el.

2004-ben a Kőbányai Önkormányzat és a család örököse emléktáblát helyezett el utolsó lakhelyének, a Harmat utca 78. szám alatti ház falán.

Forrás: fgyvk.hu, blog.xfree.hu, mek.oszk.hu, wikipedia

Rottenbiller park emléktáblája

Az emléktábla az Előd utca 1. szám alatt, a KÖSZI (Kőbányai Gyermek- és Ifjúsági Szabadidő Központ) épületének falán található, a bejárattól jobbra.

A Rottenbiller park eredeti tulajdonosa a Rottenbiller család volt, akiktől Dreher Antal vásárolta meg a területet, nemsokára azonban ő is továbbadta, így lett a főváros tulajdona 1913-ban, azóta közparkként működik. Parkosításához a 30-as években kezdtek neki, de a teljes rendbehozatal egészen az 50-es évekig váratott magára.

Forrás: ujszo.com, 10.kerulet.ittlakunk.hu

Szent László Templom – Műemlékké nyilvánítás emléktáblája (1957)

 Az emléktábla a templom bejáratához vezető lépcső tetején, az árkád bal oldali falán látható.