Tegnap – a szerkesztői szabadság jegyében – megosztottuk egy középiskolai tanár miniszterelnökhöz írott nyílt levelét. A levelet – mint azt a bevezetőben le is írtuk – változtatás nélkül közöltük, hiszen milyen jogon is írhatnánk át egy gyakorló tanár saját véleményét az oktatás helyzetéről.

Az írás minden bizonnyal nagy sikert aratott (és arat), hiszen több mint százhúszezren olvasták eddig és több mint 27 ezer like a jelenlegi kedveltsége. Ebből mindenki vonjon le olyan következtetést, amilyet szeretne.

A hozzászólások egy része a pedagógus társadalom melletti szolidaritásról szól, más részük egyenesen hazugságnak (sic!) nevezi a levélben írtakat és vannak olyan emberek is, akik saját fizetésükhöz és munkaidejükhöz hasonlítják a tanárok problémáját.

Azt gondolom, ez így van jól, vitatkozzunk, érveljünk pro és kontra, hiszen ez (is) a demokrácia, a szólás- és véleményszabadság lényege. És emiatt (is) kerülhetett fel a nyílt levél oldalunkra. Az oktatásügy, annak már megvalósult és tervezett változtatásai sokunk ügye. Pedagógusé, diáké, szülőé, nagyszülőé. A levél egy pedagógus véleményét, tapasztalatait írja le.

Azt viszont nem tartom sem elegánsnak, sem elfogadhatónak, ha valakit azért lehazugoznak, mert nem egyforma a véleményük egy adott témában. Történt, hogy néhány kommentelő szerint igenis minden pedagógus megkapta a 20eFt-os béremelést. Több helyen is utána lehet olvasni (persze nem feltétlen a kormány és ahhoz közeli oldalakon), hogy nagyságrendileg 5 000 pedagógus bére 2013. szeptember 1-től egyenesen csökken.

De tovább megyek. Ha valakinek elveszik a juttatásait, az jövedelem csökkenés. Ha növelik a munkaidejét és változik (vagy nem) a bére, az három esélyes:

1.)         Ha egyforma arányú a munkaidő és a bér növelése, akkor a bérszint változatlan

2.)         Ha a munkaidő nagyobb arányban nő, mint a bér, az bércsökkenés

3.)         Ha a bér nagyobb arányban nő, mint a munkaidő, az valóban béremelés

Úgy vélem, józan logika mentén ez könnyen belátható és valószínűleg a levélíró is arra gondolt, amikor 110 ezer pedagógus bércsökkenéséről írt, hogy ha átsorolnak alacsonyabb bérkategóriába és/vagy többet dolgozom ugyanannyi, vagy alig több pénzért és még a juttatásaimat is megvonják, csökkentik, akkor bizony kevesebbet keresek. Ilyen egyszerű ez. A többi pedig szómágia.

A levél írója arról számolt be, hogy az ő fizetése bizony csökkent. Ne vonjuk ezt kétségbe!

Hogyan lehetséges ez?

Erre a válasz egyik részét A Kormány 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendeletében találjuk (66438 MAGYAR KÖZLÖNY 2013. évi 143. szám):

Fenti részlet a kormányrendeletből azt jelenti, hogy az új minősítések – természetszerűleg – később fognak bekövetkezni.

További válasz lehet a kérdésre a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének 2013. szeptember 3-i közleményéből idézett részlet:

Tehát megállapítható, hogy sok helyütt – sajnos jogszabály ellenesen – megpróbálták/megpróbálják megtéveszteni a pedagógusokat és a közlemény kiadásáig sokuk vélhetően alá is írta az új kinevezési szerződést.

Fenti két ok teszi lehetővé, hogy sokan de facto kevesebb bért kapnak – akárhogy is értelmezzük az óraszám növelést, a juttatás és pótlék elvonást, stb.

Ma Pokorni Zoltán, a Fidesz oktatás politikusa, és Hoffmann Rózsa szakállamtitkár is elismerte, hogy valóban vannak olyan pedagógusok, akiknek csökkent a fizetése (Hír24 – Story4 TV) – tehát nem hazugozhatunk le valakit a tények minden oldalának ismerete nélkül! Ezeknek a pedagógusoknak a bérezését a szakállamtitkárság egyesével kívánja felülvizsgálni, ami azt jelenti, hogy az egyedi felülvizsgálatig (határidő nem hangzott el, valamint számomra kérdéses, hogy van-e erre apparátus) bizony sokan kevesebbet visznek haza.

És még egy további adalék az igazságtalan „életpálya-modell”-re – részlet a Pedagógus Szakszervezet 2013. augusztus 26-i közleményéből:

Korábban már említettem, hogy nem minden kommentelő szolidáris a pedagógus társadalommal. Néhány hozzászóló szerint a 32 órás munkahéthez képest örüljenek a pedagógusok a fizetésemelésnek.

Jómagam nem vagyok pedagógus, azonban családomban van és volt több is. Családtagként az alábbiakat tapasztaltam a tanárok munkaórája tekintetében.

Édesapám több diplomával rendelkezik, tanított általános iskolában is, majd sok évtizedig főiskolán oktatott. Ma már nyugdíjas. Felesége általános iskolai tanítónő.

Édesapám egész pályáját végigkísérte az alulfizetettség. Igényes és precíz emberként mindig odafigyelt arra, hogy tökéletesen felkészülten menjen be dolgozni, ezért nem csak a munkahelyén, de otthon is sokat dolgozott. Kevéske szabadidejében pedig fizikából és matematikából korrepetált, vagy készített fel diákokat érettségire, felvételire, hogy kiegészítse a keresetét.

Felesége több krónikus betegségtől sújtottan is az egyik legnépszerűbb pedagógus iskolájában kisdiáknál, szülőnél és kollégánál egyaránt. Ő is magas szinten űzi a hivatását, ezért oktatás után gyorsan elvégzi a házimunkát, majd késő estig dolgozik – dolgozatot javít, felkészül az órákra, stb.

Számos téli és tavaszi szünetben – gyermekkoromban még nem volt őszi szünet – az elmaradt, összegyűlt, iskolához kapcsolódó feladatok pótlása, vagy az előre dolgozás volt a mindennapi program.

És a három hónapos nyári szünet? Tudják, júniusban akkor is be kell járni az iskolába a tanároknak, ha már nincs oktatás, a felsőoktatási intézményekben pedig még javában tart ilyenkor a vizsgaidőszak. Az augusztus már szintén az iskolában éri a pedagógusokat, nekik előbb kezdődik a tanév, mint a diákoknak. És abban az egy-másfél hónapban, ami valódi szabadság lehetne nekik, sokuk nyári munkát vállal, hogy egy kicsit több jusson a családi kasszába.

Tehát ennyit a 22 vagy 32 órás munkahétről. A legtöbb pedagógus 2 nap alatt ledolgozta a heti 22 órát eddig is.

Úgy vélem, csak az irigyli a pedagógus munkaidejét, aki nem látja az egész képet.

Az egyik kommentelő szerint a legtöbb tanár nem túl jó és Kósa Lajos is ilyesmire célzott a debreceni tanévnyitón, amikor arról beszélt, hogy aki nem elég jó (tanár – a szerk.), annak a helyére mást kell találni.

Biztosan nem vagyok egyedül azzal, hogy kiváló tanárokkal, oktatókkal találkoztam tanulmányaim alatt. Persze, voltak rosszabbak is, de hát az élet mely területén nincsenek? Volt már jobb és rosszabb fodrászhoz, orvoshoz és henteshez is szerencsém (vagy szerencsétlenségem), de e tapasztalatokból nem fogok általánosító következtetést levonni.

A pedagógusok jelentős része – csak úgy, mint például az egészségügyben dolgozók, vagy a rendőrök – igazi hivatás tudatból dolgozik, mert a pénzért biztos nem, hiszen oly sokuk alulfizetett.

Kósa Lajosnak pedig e helyről üzenem: a magyar pedagógusok jelentős része nem – szimbolikus vagy tényleges – ütéssel motiválja a diákokat, annál sokkal jobb és európai módszereik vannak. És T. Képviselő/Polgármester úr, ez nem a katonaság, hogy parancs szerint éljenek akár a tanárok, akár a diákok, akár a szülők!

Kósa úrnál már megint lehullt a lepel – mindenki, aki érti a magyar nyelvet, jól értette a szavait. Nem kell azokat külön értelmezni. És hiába kommentálja a demokratikus ellenzék felháborodását a „kiváló” Fidesz-szóvivők csapata (és tollbamondójuk) úgy, hogy „munkásmozgalmi értelmezést keresnek” a debreceni polgármester szavai mögött – napnál világosabban kiderült az, amit már sokan, sok helyütt elmondtak: A Fidesz oktatás politikájának célja az engedelmes, gondolkodásra képtelen alattvalók nevelése, befenyített pedagógus karral, központi ideológia mentén.

És ez az ideológia nem konzervatív és nem keresztény. Csak ál-kereszténynek nevezhető. Milyen erkölcsre fogja az a rezsim gyermekeinket, unokáinkat oktatni, amely lakájainak osztja szét az országot? Nem csak azt, ami mozdítható, azt is, ami le van betonozva, ami mozdíthatatlan. Olyan ál-keresztények, akik a Horthy-rendszert restaurálják, akik antiszemitákról, fasisztákról kívánnak elnevezni köztereket és nekik állítanak szobrokat, akik nyilas írót tesznek a Nemzeti Alaptantervbe, akik a legelesettebbekbe rúgnak bele nap, mint nap.

Tavaly nyáron megkérdeztem édesapám feleségét, hogy mit szól a beharangozott változtatásokhoz: új NAT, kevesebb önállóság, kötelezően használandó tankönyvek, stb.

Tudni kell róla, hogy valódi konzervatív, református hit szerinti nevelést kapott és a szerint is éli az életét – tehát nem „ballibsi”. Azt mondta, hogy el van keseredve. Nem ért egyet a pedagógusok oktatási szabadságának megvonásával. Addig is nehéz volt a munka, de alkotói szabadság nélkül hogyan? Ők – tanárok – tudják megítélni, hogy egy-egy osztály, csoport, diák hogyan, milyen módszerrel oktatható, motiválható, hogy érhető el a lehető legjobb eredmény. Ismétlem, ez egy konzervatív pedagógus véleménye, nem valami „elfajzott liberálisé”.

Ebből is látszik, hogy ez nem ideológiai kérdés. Csak a kormány próbálja elhitetni ezt. Ne dőljünk be ennek! Ne hagyjuk, hogy egymásnak ugrasszák a különböző társadalmi szereplőket, csoportokat! Becsüljük meg a pedagógusainkat (is)! Ne bántsuk őket! És kívánjunk nekik jobb munkakörülményeket, több megbecsülést és kitartást, erőt – a jövő nemzedékének oktatásához, tanításához. Hiszen ez országunk felvirágzásának záloga.

Érsek Juli

Képek: gazette-news.co.uk, vagy.hu